Ratius: A dagadt néger és a lélekrablók
Szigetvári Viktor, az Együtt politikusa bepanaszolta az Echo Tv-t a médiatanácsnál, amiért szerinte a televízió rasszista megszólalásnak adott helyet, amikor a hétfői Sajtóklubban Lovas István publicista Cee Lo Green műsorát úgy minősítette, hogy abban egy „dagadt néger” énekelt.
Szögezzük le: az nem rasszizmus, ha valakiről, aki dagadt, azt mondjuk, hogy dagadt. Ennek még a rasszhoz sincs köze. Igaz, hogy dagadtnak lenni nem kellemes, nem is egészséges, sőt, a mai szépségideálnak sem felel meg, de azért akadnak dagipecérek, akik a kövéreket szeretik, akadnak hájasak, akik kereknek szeretik magukat és így tovább. A dagadt nem szitokszó.
Szögezzük le továbbá, hogy a néger sem az.
A magyar nyelvben legalábbis nem az. Magyarul a fekete bőrű embereket négernek nevezzük. Nyelvünk leleményesen megkülönbözteti a négert a niggertől, a szerecsent a feketétől, az afroamerikait a fekától. Ezek ugyan mind négert jelentenek, de mindnek más a jelentésárnyalata, akadnak közöttük dehonesztálóak – amelyeket, mondjuk akkor használunk, ha valamilyen szövegkörnyezetben a beszélő rasszista jellegét akarjuk hangsúlyozni –, akadnak, amelyek az egzotikumot emelik ki, akadnak, amelyek amerikai szubkulturális nyelvi formát tükröznek és így tovább.
A néger azonban pont sem egyik sem másik, nem rasszista, hanem éppen a legtermészetesebb köznyelvi megnevezése a fekete bőrű embereknek. Az idegenek, külföldiek, nem magyar anyanyelvűek ugyan nem tudják megkülönböztetni a négert a niggertől, de ezzel nekünk semmi dolgunk nincs.
Ők nem tudják megkülönböztetni a pörköltöt sem a gulyástól, aztán mégis milyen jól elvannak a belvárosi romkocsmákban.
Szigetvári Viktor nyilvánvalóan tisztában van a különbséggel, csak a ő a politikai korrektség agresszív nemzetközi propagandacsapatának a tagja, amelyik dekonstruálni akarja a nyelvet, amelyik el akarja venni tőlünk szavainkat, s a kifejezésekkel együtt meg akar fosztani bennünket fogalmainktól, s így próbálja megteremteni a valóság egyetlen – számára előnyös – értelmezését. Szét akarja szedni a nyelvet, s azután úgy összerakni, hogy ne csak mondani, gondolni se lehessen olyat, ami szemben áll az ő szép új világával. Anyák helyett állapotos emberek, kisfiúk és kislányok helyett pajtások, homoszexuálisok helyett melegek, dagadt négerek helyett nem is tudom micsodák.
Ne adjuk nekik a szavainkat!
Ne adjuk nekik a nyelvünket!
Ne adjuk nekik a gondolatainkat!
A világunkat, a lelkünket akarják így megrabolni.
Szögezzük le: a dagadt néger, az dagadt néger és kész.
Az aljas propagandista meg aljas propagandista, és ezzel sincs több dolgunk.
